Blog

Szeretjük a statisztikákat, és a sikeres pályázatok arányával akár elégedettek is lehetnénk. Mégis több bosszúságot tud okozni egy visszavonás, mint amilyen elégedettséggel tölt el tíz sikeres végkimenetel. Legfőképpen azért, mert szinte kivétel nélkül - sokszor már jó előre - meg lehet mondani, hogy mi vezetett a kudarchoz. Mivel rengeteg színvonalas pályázat volt, ezért talán mások számára is egyértelmű, hogy nem a közösségben van a hiba, mi mégis legszívesebben írnánk egy jól látható megjegyzést minden sikertelen pályázathoz, mert a látogatók nyilván nem gondolják végig mi lehetett az ok. Jó lenne őket tájékoztatni, hogy legtöbbször nem a rendszerrel volt a probléma. :) Gondolkoztunk, hogy a blogbejegyzés egyes pontjait példákkal is alátámasszuk-e, de nem akarunk megsérteni senkit. Pedig nem lenne nehéz, a régi motorosok számára talán még az emlékek is élnek. Egy alapszabályt felejt el sok megbízó: Itt nem egyéni megbízások folynak, ahol a kreatív köteles úgy ugrálni, ahogy én fütyülök, mert tőlem kapja a pénzt (na nem mintha ez egy hatékony hozzáállás lenne bárhol is), hanem érdekelté kell tenni a jelen lévőket abban, hogy részt vegyenek a pályázaton, és érdemes menet közben sem elijeszteni őket. Akinek ez a célja, az olvassa el egy korábbi blogbejegyzésünket.

Folyamatos variálás

Senki sem szeret feleslegesen dolgozni. Ha a kreatívok elkezdenek egy brief útmutatásai alapján haladni, akkor meglehetősen lelombozóan hat, ha a megbízó folyamatos újdonságokkal áll elő. A brief követelményeit felülírni, és plusz munkákat kérni természetesen tilos, de azzal nem tudunk mit kezdeni, ha egy weblap szerkezete folyamatosan változik, vagy kiderül, hogy mégsem néz ki olyan jól az a motívum, amit a megbízó előzetesen elképzelt. Már az első ilyen jelek is inkább visszavonulásra késztetik az érdeklődőket, mert nem lehet tudni, hogy a változtatások sora meddig tart.

Kommunikáció hiánya

Sokan gondolják, hogy kiadják a munkát a dizájnereknek, ők pedig majd pár nap múlva előállnak a tökéletes megoldással. Nincs szükség együttműködésre, nincs szükség kérdések megválaszolására, egyértelmű ez, mint a matek. Ez sajnos nem így van. Annak az esélye, hogy egy dizájner elsőre mindenben eltalálja a megbízó ízlését, a nullához konvergál. Arról nem is beszélve, hogy az esetleges érdeklődőkre milyen hatással van, ha megválaszolatlan kérdések, és a visszajelzések miatti elégedetlenségről árulkodó hozzászólásokkal van tele a fórum. 

Rosszul megírt, átgondolatlan brief

Minden kreatív (megvetés a kivételnek) a brief elolvasásával kezdi a pályázattal való ismerkedést, és a helyesírási hibákkal, ellentmondásokkal, jól láthatóan kapkodva megírt igények láttán azonnal menekülőre is fogja. Egyértelmű, hogy aki a kiírásra sem szentel kellő időt, az valószínűleg a pályázatot is félvállról veszi majd, és nemcsak a kommunikáció, de az értékelés is lutri. Sokan gondolják úgy, hogy nem éri meg kockáztatni, és ugyan mi is lenne vonzó egy ilyen pályázatban?

Irreális igények, nem megfelelő díjazás

Sokszor olvashattuk már briefekben, hogy prémium termékkel van dolgunk, nemzetközi piacra készül a megbízó, és az igények sem alacsonyak. Ehhez képest minimálishoz közeli díjazással van elindítva a pályázat. Természetesen ez nem mindig a rosszindulat eredménye, tényleg sokszor tapasztaljuk, hogy a megbízók nem tudják, hogy a dizájn mögött mi munka lehet. Ennél egy fokkal rosszabb, ha valaki világosan felépített igényekkel rendelkezik, látszik, hogy tudja miről beszél, mégis garasoskodni próbál. Általában tőlük szoktuk megkapni a rosszalló emailünk után, hogy „a piac diktál, és a megbízók szempontjait kellene figyelembe vennünk”. Sokszor megesik, hogy ezek a pályázatok az enyészeté lesznek, és ki sem kerülnek az oldalra.

Nem a pályázat levezénylője dönt

A legtöbb cégnél nem egy személy dönt mondjuk egy logónak a kiválasztásáról, ami teljesen érthető is. Sok bonyodalmat tud azonban okozni, ha a brief megírása vagy a kreatívokkal folytatott kommunikáció során nem a későbbi elbírálási szempontok érvényesülnek. Olyan munkák tűnhetnek el a süllyesztőben, amelyeket a készítőjük már a végtelenségig alakított, míg korábban már elvetett, kidolgozatlan ötletek kerülhetnek később helyzetbe, amik ugyebár az együttműködés hiánya miatt közel sem tökéletesek még. Ha a pályázat előtt már ismert a döntési mechanizmus, akkor már az igények lefektetésében is közös nevezőre kell jutni. A túl sok elbíráló azért sem ajánlott, mert kicsi az esélye, hogy egy megoldás mindenkinek tetszik. A „pusztán laikusok általi döntésre”, mint jelenségre pedig nem is érdemes pazarolni a szót. Egyszerűen: Ne!

Szakmai szempontokat nélkülöző döntés várható

Lehet, hogy mégis érdemes pár szóban erről is beszélni. Bár tudjuk, hogy a dizájn megítélésében szubjektív szempontok is szerepet játszanak, a kreatívok idegbajt kapnak, amikor – mondjuk így – „meglepően” választ a megbízó. Miből lehet erre előre következtetni? A legtöbb résztvevő megnézi, kinek dolgozik, és ha nem túl igényes korábbi arculattal találkozik, valamint az új briefről is süt, hogy laikusok fognak ki tudja milyen szempontok szerint dönteni, akkor inkább nem is indul. A korábbi dizájn mellett is letette valaki a voksát, mi garantálja, hogy ezúttal más szempontok lesznek figyelembe véve? Természetesen azzal nincs feltétlenül baj, ha nem túl tetszetős a múlt, de fontos látni, hogy a jövő irányainak meghatározásákor már nem a korábbi döntési mechanizmus érvényesül.

Ilyen előzmények után szokott előfordulni, hogy a megbízók nem elégedettek a folyamat végén, pedig ezek közül az összes könnyen elkerülhető. A felsoroltak nagy része egyébként olyan hiba, amit pályázaton kívül, a magánszférában is el lehet követni, és meglátszik az eredményen. Mindenkinek érdeke, hogy ezeket megelőzzük, szóval kedves megbízók: Mérlegeljetek!