Blog

Folyamatosan figyelünk minden KreaNodra beküldött munkát, és az Impression Bakery első koncepcióiba azonnal beleszerettünk. Utánanéztünk, kiket is rejt ez a név, aminek az lett a vége, hogy a lányok vendégségbe hívtak minket, ahol beszéltek az együttműködési módszereikről, a férfias márkákhoz való viszonyukról, és egy minket is lenyűgöző „szerelempályázatukról” is. Patríciával (ügyvezető), Judittal (art director), Eszterrel (marketinges) és Esztivel (grafikus) beszélgettünk.

Csak lányok alkotják a csapatot, nyilván szándékos koncepció. Mi az oka ennek?

Patrícia: Ki kell, hogy ábrándítsalak, nem tudatos koncepció eredménye.

Például az, hogy Judit csatlakozott hozzánk, sok szerencsén is múlt, könnyen megeshetett volna, hogy egy fiúval indul a csapat. Az Impression Bakery ugyanis egy digitális tananyagokat gyártó nagyobb cégcsoporton belül jött létre, mint egyfajta kreatív divízió. Sokáig nem is volt marketing tevékenység, de nemzetközi porondon keresett lett a termék, és így besűrűsödtek a feladatok. Ezt a kisfiam első születésnapja után én kezdtem el ellátni mint külső marketinges. Fontos volt, hogy a kiadott anyagaink jól is nézzenek ki, ezért elkezdtünk állandó grafikust keresni, miután az első átmeneti jelölt nem igazán vált be. Ekkor találkoztam Judittal, aki szabadúszó grafikusként állandó melót keresett, de végül nem őt választottuk, mert az ő kvalitásaihoz és tapasztalatához akkor nem volt elég keretünk. Nem sokkal később megalakult a cégcsoport nemzetközi divíziója, és akkor minden nagyobb léptéket kezdett felvenni. Szabad kezet kaptam, hogy ügynökséget bízunk-e meg, vagy saját divíziót hozunk létre, én pedig az utóbbi mellett döntöttem. Szükségem volt tehát egy jó marketingesre és egy jó grafikusra. Újra megkerestem Juditot, aki későn reagált, ezért egy másik grafikussal, egy fiúval kezdtünk együtt dolgozni, de ő a kezdeti megbízások után horror összeget kért volna, mint állandó munkatárs. Elváltak útjaink, és innentől már semmi nem állt a Judittal való együttműködés útjában.

Szóval nem kifejezetten lányokat kerestem. :) Esztert, a marketingesünket pedig egy ismerős révén „vadásztam le”. Ez az illető mesélte nekem, hogy érkezett egy nagyon ügyes lány a cégükhöz, aki nagyon agilis, és az is nyilvánvaló, hogy nem sokáig tervezi az ottlétet.  :) Megkerestem, találkoztunk, és két hét múlva jött. A két lánnyal így tulajdonképpen meg is alakult a divízió, és egy évig gyakorlatilag csak a cégcsoport cégeinek kommunikációs tevékenységein kellett dolgoznunk, utána pedig ajánlások révén folyamatosan jöttek a megbízások. Szükségünk is lett még egy grafikusra, akit Judit régi tanára ajánlott. Behívtuk, és nagyon jól prezentálta a munkáit és saját magát. A tartalomra én személy szerint nem is voltam annyira kíváncsi, mert azt vallom, hogy csak az tudja jól előadni magát, aki bízik is abban, amit csinál.

Persze emellett gondolkodunk azon, hogy a legközelebbi új ember egy fiú legyen a csirkefarmon. :) Máshogy gondolkodnak, és ez hátrány, hogy nálunk hiányzik.

Iroda

Csapatban dolgoztok, és egy-egy koncepcióhoz mindenki hozzáteszi a magáét, vagy az egyes projektekhez embereket rendelsz, és maximum azt hagyják jóvá az illetékesek is?

Patrícia: Jól kiegészítjük egymást. A piacon nagy verseny van, új dolgokat nem nagyon találnak már fel. Judit például sokszor mondja, amikor tart valamitől, és én megnyugtatom, hogy nem tudná azt csinálni, amit én, de ez fordítva is igaz.

Egyébként egy-egy projekt mindig azzal kezdődik, hogy megbeszéljük a feladatot közösen, és fél éve ki is adom Eszternek, hogy tanuljon meg projekteket menedzselni. Van, amiben még segítségre szorul, viszont ő a digitális kommunikációról és közösségi média eszközökről tud nekem sok újdonságot mutatni.

Érdekes, pont egy KreaNodos pályázat alakította az összecsiszolódást a lányoknál.  Judit több, mint 10 éve dolgozik már grafikusként, igazi art director típus, önálló, koncepciókban gondolkodó. Eszti pedig – aki nemrég csatlakozott hozzánk fél állásban – logó tervezésben nagyon jó. (A Cégér - Jó bornak tervezz címkét! alkotói pályázaton idén egyébként a 10 döntős közé jutott.) Ők ketten nagyon jól kiegészítették egymást, és ezt először egy olyan munka során volt alkalmunk kipróbálni, amin nem „bukhattunk”.

Egyébként természetesen törekszünk a személyes találkozóra és kapcsolatra a meglévő és potenciális ügyfelekkel egyaránt, hogy minél többet megtudhassunk róluk. Arculat tervezésnél általában 3 verziót prezentálunk először, és a visszajelzések alapján haladunk tovább. Természetesen a véleményemet én is elmondom az ügyfélnek, de azon már túl vagyok, hogy megpróbáljam meggyőzni is. (Ha tisztán látszik, hogy nem lehet.)

Mennyire vagytok jóban a magánéletben?

Patrícia: Nagyon jóban vagyunk. A többieknek egyelőre nincs családja, így nálam valamelyest rugalmasabbak, és sok közös programot szerveznek. A lánybúcsúmat is például együtt vezényelték le.

Judit: Igen, a magánéletben is jó viszonyban vagyunk, néha eljárunk együtt vacsorázni, vagy akár kiruccanni valahová, ami csak pozitív irányban mozdíthatja a munkafolyamatokat, hiszen amúgy is hasonló gondolkozással rendelkezünk...

Patrícia: Egyébként partnerként kezelem őket, nagyon ritkán veszem elő a főnök kártyát. Addig így is fogom ezt csinálni, amíg nem élnek vele vissza. Néha persze szükség van arra, hogy picit visszafogjam őket, de ez amúgy is a vezetői feladatkör része. Nagyfokú kreativitásra szükség van a szakmánkban, de aki csak „művészkedni” szeretne, és a saját akaratát érvényesíteni, az mehet festőnek a Váci utcába. Nekünk az ügyfelek terveit, elképzeléseit kell megvalósítanunk, ezért kapjuk fizetséget, így néha le kell vagdosni a vadhajtásokat – mindenkiről, beleértve magamat is.

Biotic arculat

Klasszikus női márkáknál biztos nagyobb insighttal rendelkeztek, de mondjuk vállalnátok-e kifejezetten férfiaknak szóló márkákat is, és tudnátok-e hatékonyak lenni az ilyen megbízásokon is?

Patrícia: Szerintem igen, nem választanám el ennyire, mert ha ismerjük a márkát, akkor bele tudjuk azért képzelni magunkat. Volt pl. a Seiko pályázat amelyen kifejezetten „férfias volt az igény”. Benne voltunk a legjobb 30-ban, és a többivel összehasonlítva sem lett kevésbé maszkulin a munkánk. Vannak egyébként férfiak is a cégnél, szóval lenne kit bevonni. Összességében nem akadály.

Eszter: Persze, nem hiszem, hogy a csak férfiaknak szóló terméket csak férfiak tudnának jól megfogni. Szerencsére van egy csomó marketingeszköz, amivel elég jól fel lehet térképezni bármilyen piacot, valamint személyes tapasztalatink és megérzéseink is segítenek.

Judit: Úgy gondolom, hogy egy jó tervező és marketinges csapatnak több különböző feladattal is meg kell tudnia birkózni, sőt! Egyébként szeretjük is a kihívásokat.

Eszti: Grafikusként úgy gondolom, hogy az ilyen jellegű megkülönböztetésnek nincs létjogosultsága, minden feladat kihívás, amely egyenértékű kreatív alkotói energiákat igényel.

Mindig szépen prezentált munkákat küldtök be. Szerintetek mennyire fontos része ez a munkának, és a KreaNodon kívüli megbízásoknál, hogy szoktatok prezentálni?

Patrícia: Sokkal nagyobb hangsúlyt fektetünk rá, mint az megszokott, és pl. a Lissé pályázatnál is mérges voltam, mert elcsúsztunk az elején, pedig még több finomítást szerettünk volna beletenni. A KreaNodon különösen fontos ez, mert nem ismerem a megbízót, és ő abból dönt, amit lát, nem a személyes kommunikáció nyomán. A Biotic pályázatnál például fontos volt, hogy életszerű környezetben ábrázoljuk a rollupot. Tudtuk, hogy azokat kiállításokra szánják, és aki már járt ilyen rendezvényen, az tudja, hogy az egy méter alatti részeket sokszor nem lehet látni a berendezés vagy az emberek miatt. Ennek ellenére sokan szépen középre helyezik a képeket, alapvetően hibásan. A CD matricákat is „aranyosnak” tartom 2014-ben, de azt is elismerem, hogy a megbízó akár fel is kiálthat, hogy milyen jó ötlet, pedig valószínűleg soha nem fogja legyártani. Mi próbáljuk a cég mindennapjaiba beleilleszteni a látványterveinket. A Biotic koncepciónk éppen ezért volt valóban legyártva és befotózva. Nem nyertünk, de nagyon sokat tanultunk belőle, szóval jól jött nagyon.

Eszter: Egy ajánlatot is igyekszünk a lehető legszebben prezentálni. Szerintem ez egy nagyon fontos kommunikációs eszköz. Egy árajánlat esetén sokszor az az első „munka”, amivel a kedves kliens találkozik, így fontos, hogy mik az első benyomásai. Innentől kezdve természetesen a szintet tartani kell. Minden munkánkat szépen prezentáljuk, ez tulajdonképpen egy önkifejezés számunkra is, és fontos a jövendőbeli ügyfeleinknek is, amikor megnézik a portfóliónkat a honlapunkon. Ha ott szépen prezentált munkákat látnak, tudják, hogy ők is ilyet fognak kapni.

Eszti: Szerintem is minden esetben fontos a színvonalas tálalás. Az első benyomás jelentősen befolyásolja a projekt megvalósulásának menetét.

Patrícia: Egyébként is nagy a verseny a szakmában. Híg a piac, mert manapság már mindenki grafikusnak hívja magát, aki húzott két csíkot Photoshopban. Persze egy gyenge logót a jó prezentálás sem ad el, de ezzel is ki lehet tűnni. Nálunk ilyenkor olyan az iroda, mint anno technika órán az osztályterem volt. Judit szaladgál, nyomtat, vág, ragaszt, csomagol. Egymásra találtunk ebben, mert mondanom sem kell, nálunk mindenki alapvetésnek tartja a minőségi prezentálást, ha van rá idő és energia.

Lissé arculat

Hogy szoktatok inspirálódni, hogy jönnek a legjobb ötletek?

Patrícia: Nagyon sokat beszélgetünk, és mindig így kezdődik a folyamat, hogy ne legyen félreértés. Fogni kell kicsit a lányok kezét, és általában valamivel elindítom őket, aztán rámennek együtt a témára. A saját arculatunknál is így volt. A lányok elmondták elöljáróban, aztán prezentálták az ötletet, majd én is bedobtam, hogy a hajunkkal csináljuk meg, és az eredmény a mostani honlap. De ez csak a „szabad melóknál” megy így.

Judit: Általában, ha nagyon pörgök valamin, akkor éjszaka félálomban is szoktak jönni az ötletek. Emellett valószínű, hogy mindenki számára megvan az a tevékenység, ami közben könnyebben áramlanak a gondolatai, repkednek az ötletek.

Patrícia: És sokszor ebből szoktak jönni a legjobb ötletek. De komolyan. Sokszor nyögjük, nyögjük, de csak nem jó, majd amikor Juditnak van egy kattanása, akkor mintha egy másik ember csinálta volna. Ilyenkor reggel bejön, és megcsinálja.

Eszter: Néha pedig poénkodásból jönnek a jó ötletek, amit ugyan finomítani kell utána, de az alap ebből indul.

Patrícia: Persze a klasszikus inspirálódást sem vetjük meg. Tavaly például a frankfurti könyvvásáron találtam két könyvet, amelyek arculattervezéshez adnak segítséget. Az egyik éttermek és élelmiszerek, a másik általános arculati megoldásokkal foglalkozik.

Melyik munkátokra vagytok eddig a legbüszkébbek és miért?

Patrícia: Már alig vártam, hogy megkérdezd. Egyértelműen a Szépművészeti Múzeum pályázatára készült munkánkat szeretjük a legjobban. A feladat az volt, hogy a múzeum üzletében kapható merchandising termékeket kellett megújítani, aktualizálni. Megadtak a tárlat tulajdonában lévő 10 festményt, amelyből inspirálódni kellett, és néhány alap tárgyat, amit mindenképpen el kell készíteni, de ezen felül ötletelni is lehetett. Ráadásul prototípust is kellett gyártani, mert a 20 legjobbat egy hétig kiállították a múzeumban.

Ez abszolút szerelempályázat volt. Én egy másik életemben valószínűleg becsüs lennék, és Judit is sokat dolgozott már más múzeumoknak, valamint maga is fest, szóval egyből rákattantunk. Nem indult azonban könnyen a dolog. Már két hetet rágódtunk azon, hogy mit csináljunk, amikor én egy Szent Jánost prédikálás közben mutató festményre pillantva felkiáltottam, hogy „Before Facebook!”. Ekkor dőlt el, hogy a megadott képeket a mai kor kommunikációs eszközeivel kötjük össze, és olyan tárgyakhoz rendeljük őket, amelyeket manapság is használunk. Az „Earth without art is just eh.” szöveget is például én találtam ki, de azóta láttam már más helyen is, szóval nem először gondolt erre valaki.

Judit: Ezt az alkotói folyamatot én is nagyon élveztem, mindenki belerakta a legjavát, élvezettel készítettük. Nekem jöttek a képi vízióim, Eszter és Patti pedig a fiatalos lendülettel ötleteltek az angol nyelvű feliratokra. Gondolkoztuk persze rajta, hogy be merjük-e vállalni, de úgy döntöttünk, hogy menjen. A szappanos csomagolás például egy vicces beszólás útján született...

Patrícia: Végül nem nyertünk velük, amit alig tudtunk elhinni, mert például a pályázatot összefoglaló prezentáció is szinte csak a mi munkánkra épült. Jól be is csiccsentettünk a múzeummal szemközt egy kávézóban. :) De nem csüggedünk, mert ez szerintünk annyira jó ötlet, hogy biztosan el tudjuk adni a világ bármely szegletében...

A Szépművészeti Múzeum pályázatára beküldött munka

Teljes portfólió: http://impressionbakery.com/