Blog

Az eddigi interjúk mind fiúkkal készültek, ezért megkértünk néhány hölgyet is a kreatívok közül, hogy beszélgessenek velünk. A kérdésekre Aros Éva, Morell Eszter, Hunyadvári Szilvia és kisvince válaszoltak, és általuk betekintést nyerhetünk, milyen is a nők helyzete a mai magyar kreatív szakmában anyaként, szabadúszóként, fiatalként stb.

Mit gondolsz a hazai kreatív nők helyzetéről a szakmában?

Aros Éva: Sajnos vannak negatív tapasztalataim. Nem feltétlenül a munka oldaláról, a teljesíményt, a kreatív terveket megbecsülik, értékelik, a sarkalatos pont a gyermekszülés -gyermekvállalás, illetve az anyuka szerep. Én egy 8 éves és egy 3 éves boldog és büszke gyerek  anyukája vagyok. Állandó munkára pályázva nem egy helyen burkoltan, vagy akár nyíltan is azt kaptam, hogy nagyon tetszik amit csinálok, maximálisan megfelel, sőt talán a legjobb, de a gyermekek miatt nem engem választanak. Sajnos ez a probléma nem csak a design területén van jelen, hanem általános érvényű. Én jelenleg szabadúszó vagyok, éppen azért, mert így szabadon tudom beosztani az időmet. Persze van a hátam mögött egy biztos háttér, egy család, akikre mindig számíthatok, pl. ha kampányzárás vagy jobban terhelő időszak van, de a határidőt mindig tartom, hiszen a megbízók bíznak bennem. És hogy milyenek az anyukák mint munkavállalók?

1. Egy anyuka alapból multifunkcionális, és párhuzamosan rendkívül hatékonyan több problémát is tud menedzselni.
2. Kreatívabb, mert folyton új megoldásokat kell keresnie.
3. Halad a korral és a trendekkel, mert a gyermekeivel tartani kell a lépést.
4. Kitartó, türelmes és jól terhelhető, mert megszokta, hogy bármikor ugrania kell.
5. Felelősségteljes, mert tudja mi az igazi Felelősség.

Morell Eszter: Én azt látom, hogy a kreatívok, ahogy az emberek is, elég különbözőek. Mivel összetett tudást igényel, sok szín van a palettán és mindig az érvényesül jobban, aki éppen abban erősebb, amit a megrendelő szeretne. Emellett fontos, hogy figyeljen a megrendelői igényekre, ráérezzen, hogy mire van szükség éppen.

Hunyadvári Szilvia: Csak a saját helyzetemet ismerem: nehéz :-S

Szerinted vannak kifejezetten nőies területei a designnak? Ha igen, mik azok?

A. É.: Szerintem egy jó tervező bármilyen feladatot el tud látni, és alapvető követelmény hogy ráhangolódjon a termékre, az ne (csak) a saját egyéniségét tükrözze - persze nem hátrány, ha van egy egyéni stílusunk - hanem a termék/megrendelő szempontjaihoz is igazodjon. Természetesen van egy-két terület, ahol nem hátrány egy nőiesebb látásmód vagy érzékenyebb, emocionálisabb megfogalmazás. Amihez jól jött, hogy nő vagyok, az az illatszer csomagolás design/reklámok, a gyermekekhez vagy babákhoz kapcsolódó termékek/feladatok.

M. E.: Nem hiszem, hogy lennének kifejezetten nőies területek.

H. Sz.:  Bármiben alkothat nagyot egy nő is, ha van hozzá érzéke és tudása.

És melyek azok az általában férfias területek (pl. járműtervezés), ahol szerinted a nők is simán megállnák a helyüket?

A. É.: A kreativitás nemtelen és egyetemes. :) Szerintem bárhol megállnánk a helyünket, a mi feladatunk az, hogy az ügyfél szemével lássunk, és ez nem lehet nemhez kötött.

M. E.: Szerintem a legtöbb nő simán meg tudná állni a helyét bármilyen férfias területen. De nem biztos, hogy akarja. :-) És ez fordítva is igaz.

Tuza Edit:  Jelenleg itthon vagyok gyeden az 1 éves kisfiammal. de előtte több évig tanítottam rajzot és grafikát alkalmazott grafikusoknak. Az első három kérdésre válaszolva elmondhatom, hogy szerintem nem lehet éles különbségeket tenni női és férfi grafikusok és munkáik között. Az évek alatt többször is tapasztaltam, hogy mennyire rugalmasak a diákok, egy-egy feladat kedvéért akár még "nemcserére" is képesek, csak azért, hogy a legjobbat hozzák létre. A fiúk sokkal érzékenyebb munkákat is képesek alkotni sokszor, mint a lányok, akik viszont fiúsabbak is tudnak lenni hím nemű társaiknál.

Szerinted egy megbízó rájön arra a pályázat során, hogy épp nővel dolgozik együtt? Ha igen, akkor miről?

A. É.: Előfordulhat, ha esetleg olyan a téma, amelynek megfogalmazása ezt lehetővé teszi, de ha jó a terv, nem az a lényeges hogy ki készítette, vagy milyen nemű, hanem hogy a lehető leghatékonyabban, legoptimálisabban adja át az adott témát, terméket, feladatot.

M. E.: Én úgy gondolom, ha valaki profin áll hozzá, nem szabadna, hogy rájöjjön.

H. Sz.: Először a részletgazdagságot, érzékenységet, a mindenre odafigyelést gondoltam írni, de talán ez inkább jellem kérdése, nemtől függetlenül. Esetleg a női bőbeszédűség? :-) Részemről fontosnak tartom, hogy ne csak lássák, hanem TUDJÁK is, mi volt a szándékom a tervvel (a félreértések elkerülése végett), ezért a verbális (szóban/írásban) koncepciót is megadom, ha van rá módom. Ez éppenséggel elárulhat...

T. E.: A korábbi válaszomban foglaltak miatt nem tudom azt mondani, hogy a megbízóknak azonnal lejön, hogy kivel is állnak szemben. Esetleg ha a munkákból nem is, de az eszmecsere során lebukhatunk. :)

Mellesleg milyen egy jó megbízó szerinted?

A. É.: Pontos információkat ad, tisztában van azzal, mit szeretne, tud és mer dönteni, rugalmas, határozott, és nagyon fontos a BIZALOM, így csupa nagybetűvel. Hogy tudja a feladatot delegálni, és hogy elfogadja: Azért kért fel szakembert, hogy az tudásának és a feladatnak megfelelően az adott információk segítségével a számára legoptimálisabb megoldást nyújtsa.

M. E.: Kommunikatív és határozott. Nagyon fontosnak tartom, hogy legyenek válaszok a menet közben felmerülő kérdésekre és azt is, hogy a megbízó ne változtassa az elképzelését napi szinten a hangulatától függően. Emellett azt is fontosnak tartom, hogy ha elvárás, hogy a kreatív megbízható legyen, legyen a megbízó is az.

H. Sz.: Akit érdekel a teljes körű problémamegoldás, nem lovagol saját elképzelésén (ami sok esetben nem is szakszerű). Rugalmas legyen, és jó, ha van fantáziája, nem előítéletes, meggyőzhető. Legyen humorérzéke! A következetesség és céltudatosság is fontos (ha a használati igényeit, elvárásait a briefben megadja, utána ne döntsön ezt meghazudtolva, hiszen akkor fölöslegesen dolgoztam). A megbízhatóságot nem csak elvárja, hanem maga is megbízható.

T. E.: Az a jó megbízó, aki 1 perccel azután, hogy beküldtem a pályázati anyagot egy 10 pontos értékelésben jelzi, hogy mennyire tökéleteset alkottam és már csak egy kisebb korrekciót kér tőlem. :) Viccet félretéve, egy jó megbízó gyorsan, akár mindennap nyomon követi a kreatívok munkálatait, nem hanyagolja el a visszajelzést, még akkor sem, ha nem a legtetszetősebb anyagot is kapta meg, mert ezzel csak az időt odázza, és amíg az ember várakozik, addig nem is igen kezd hozzá másik terv kidolgozásához. A másik fontos dolog pedig az, hogy amit ígér, be is tartja, nem álltat senkit feleslegesen, mert utána nagy csalódás a vége.

Megbízói oldalról nőkkel vagy férfiakkal szeretsz jobban együtt dolgozni?

A. É.: Teljesen mindegy, amennyiben az előző pontban megadott „jó megbízó” tulajdonságokkal rendelkezik. A jó kreatív rugalmas, és fontos a kontaktusteremtés személyes, és kreatív szinten is –. Fontos hogy tudjunk együttgondolkodni.

M. E.: Olyan megbízókkal szeretek együtt dolgozni, akikkel könnyű megtalálni a közös hangot. Szerintem ezzel mindenki így van, ettől megy gördülékenyen bármilyen munka. Hogy férfi vagy nő az illető, nekem nem fontos.

H. Sz.: Mindegy, ha megfelel a fenti kritériumoknak.

Melyik munka tetszett a legjobban eddig a KreaNodon készültek közül?

A. É.: Eddig csak két munkában vettem részt, mindkettő tetszett a maga nemében. A KreaNod kezdeményezést érdekes, és hasznos lehetőségnek tartom, jó fórum arra, hogy a megbízók és a kreatívok egymásra találjanak, és a kreatívoknak is jó lehetőség arra, hogy megméressék magukat, akár tanuljanak is egymástól, megismerjék egymás munkáit. Tetszik. :) Terveim szerint sok feladatra szeretnék még minél jobb megoldásokat küldeni.

M. E.: Nekem a legjobban a Szent Márton Gyermekmentő kabalafigurájának a pályázata tetszett. Az összes kreatív nagyon szimpatikus, aki ebbe időt, és energiát ölt.
Konkrét munkát nem tudok megnevezni. Rengeteg színvonalas, ötletes munkával találkoztam, ami tetszett. Sokszor nem azok nyerték meg a pályázatot, de ugye a megrendelő ízlése a döntő. :-)

H. Sz.: A borcsomagolások között voltak a legérdekesebb és legtanulságosabb (pozitív és negatív) megoldások.

A srácoktól már kaptunk pár választ, hogy ők miként állnak neki a munkának. Nálad ez hogy működik?

A. É.: Értelmezem a feladatot, majd  kutatást végzek, felmérem a konkurenciát, az esetleges piaci környezetet, utánanézek a szegmensben éppen aktuális trendeknek, átgondolom a lehetséges utakat, majd ez alapján ha kérdések merülnek fel, tisztázom a megrendelővel az irányt, pontosítjuk az elképzeléseket.  Aztán felállítom a stratégiai alapokat, és erre építem rá a terveket. Számomra nagyon fontos, hogy egy terv ne „üres” legyen, hanem okkal és komoly gondolati háttérrel szülessen. A koncepció azt jelenti, valóban megértetted, magadévá tetted a megrendelő és a termék kívánalmait, tulajdonságait, és ezekre az alapokra építetted fel a terveket. A „csak szép” nem elég, egy terv legyen intelligens.

M. E.: Nagyon fontosnak tartom a kellőképp informatív briefet. Ha ez megvan, akkor körbenézek a piacon, a briefnek megfelelően próbálok információt, inspirációt gyűjteni. Ezekből jöhetnek a skiccek, tervek, első rajzok, egyeztetések...

H. Sz.: Szerintem is fontos a többszöri elolvasás, aztán hasonló témák keresése, a gyűjtőmunka. Ezzel egyrészt inspirálódhatunk, másrészt el lehet kerülni az azonos/hasonló ötleteket. (Van, aki épp ellenkező céllal keresgél, de ez előbb-utóbb lelepleződik...) Ezután, ha már szétdurran az ember agya a sok infótól és ötlettől, egy kis ülepítési szakasz következik, de utána már csak az idő és az egyéb elfoglaltságok (amik rendesen legátolnak) szabnak határt, hömpölyögnek az ötletek gátlástalanul :-) Simenon Maigret-je van előttem: Nekem is fontos, hogy „átitatódjam”  a témával, vele ébredjek és feküdjem, érezzem az „ÜGY” atmoszféráját.

T. E.: Amint megjelenik egy pályázati kiírás, azonnal elkezd kattogni az agyam. Mivel már lassan több mint egy éve sokkal kevesebbet forgok emberek között, ezért az elhülyülés elkerülése ellen ez a legjobb módszerem. :) Legelőször szétnézek a „piacon”, hogy előttem ki milyen módon oldotta meg a hasonló feladatot, aztán jöhet a vázlatolgatás.

Mit csinálsz, ha épp nem jön az ötlet?

A. É.: Inspirálódom más kreatív területekről, megpróbálom az alapoktól újra átgondolni, vagy ha van egy kis idő, akkor lazítok: alszom rá egyet, festek. De elég makacs vagyok ilyen szempontból, nem hagy nyugodni a feladat, amíg meg nem találom rá az ideális megoldást.

M. E.: Szenvedek. :-D Próbálok könyveket, weboldalakat nézegetni inspirációképp. De néha az a legjobb, ha valami mással foglalkozom, kikapcsolódom, leteszem egy kicsit az egészet.

H. Sz.: Jöjjön valami egészen más. :-)

T. E.: Ellene vagyok minden fajtájának a másolásnak, elvetem a plagizálást, de hasznosak tartom a mások munkáinak megtekintését abból a szempontból, ha az embernek nem jön az ihlet.

Az élet mely területén használod még a kreativitásodat?

A. É.: Mindenhol. :-) A kreativitás nem gombnyomásra jön, az egy életforma. A világon mindenben van ötlet, csak nyitott szemmel kell járni.

M. E.: Ahol éppen szükség van rá. :-)

H. Sz.: Minden területén. (Kivéve, ahol nem volt, és nem is lesz érzékem.)

T. E.: Kreativitásra nagy szükség van, főleg ha az ember tanít, mert én is szenvedtem olyan oktatók óráin, akiket ezzel nem áldott meg a sors, így én ezt próbáltam elkerülni az óráimon, és igyekeztem az ásítások számát lecsökkenteni egy-egy kreatív feladattal.

És végül egy kérdés, amit anno egy Facebook követőnk ajánlott: A design sokszor relatív. Te hogy viseled a kritikákat?

A. É.: Ha jogos, és érvekkel alátámasztott, vagy az amit csinálok pl. nem felel meg a briefnek, akkor én vagyok saját magam legnagyobb kritikusa, és maximálisan elfogadom, de az alap nélküli, pusztán hangulatként megfogalmazott, kritika vitára késztet. Persze nem lehet mindenkinek megfelelni, és nem is kell, de ha nincs mögötte érv vagy tudás, az számomra maximum egy szubjektív vélemény. Leginkább a demagóg, elvakult kritika dühít fel, az, ha valaki meg sem hallgatja mások érveit.

M. E.:  Én örülök a kritikáknak. Persze néha bosszantó, mert lehet, hogy éppen a szívem csücskét kritizálják, de sokat lehet tanulni belőle. Fontos tudni megkülönböztetni a kritikát a rosszindulatú megjegyzésektől. Azokat el kell engedni.

H. Sz.: Ha orvosolható a probléma (részemről), megoldást keresek (más irányból közelítem a kérdést). Ha nem, akkor először megpróbálom meggyőzni az illetőt, de ha ez nem lehetséges, elhagyom a „terepet”.

T. E.: A negatív kritika mindig megvisel, ilyen  vagyok, ezen nincs mit szépíteni. De nem mindegy, hogyan kapom. Ha egyből belezúdítják az arcomba, mint a hideg vizet, kíméletlenül, akkor egy kicsit ideges leszek, és már biztosan nem szívesen nyúlok újból ahhoz a feladathoz. Ha viszont normális, emberi hangnemben közlik a negatívumokat, akkor az a kijavított munkán is pozitívan fog megjelenni. Mert a grafikus is ember!