Blog

Egy vidéki dizájn stúdió mindennapjai – Egy megbízható kreatív IV.
2013. szeptember 19. csütörtök 10:12

Minden kisvállalkozásnak megvan a saját sztorija. Kreatív vonalon mozgóknál pedig talán még az átlagosnál is több. A moongoose már a kezdetek óta tagja a közösségünknek, és amellett, hogy a logó pályázatunkat rögtön meg is nyerték, bennük tisztelhetjük az első kétszeres győztest is. Most Kapás Gyulát kérdeztük, miken is megy keresztül egy vidéki dizájn stúdió több mint 10 év alatt. 

Vidéki városban működő stúdió vagytok, akik elég régóta aktívak. Meséld el a sztoritokat!

2000-ben alakultunk valamikor a Millenium évében. 1000 évvel előttünk Szent István államot alapított, mi céget és családot akartunk. Fiatalok voltunk, tele ambícióval és akkor mondhatom, európai szintű nyomdában dolgoztunk, és kaphattuk a megtisztelést, hogy szereljük fel tudásunk szerint az előkészítést. Megjegyzem, a mai napig azok a Heidelbergi gépek dolgoznak nálunk (pl. levilágító), Delta Station stb. Még csak idén állítottak be egy CTP-t. Mi ettől többet akartunk, talán kevés volt a kreativitásra a lehetőségünk. Bebizonyosodott, hogy jól gondoltuk, sorra jöttek a megrendelőink és barátaink. Szép évek voltak. Philip Morris Magyarország, ZF Hungária és sok-sok nagy cég.

A tagok között van némi korkülönbség. Milyen előnyei és hátrányai vannak így a közös munkának?

A fiatalság adja a dinamizmust, a teherbírást, az új szemleletet. A kor bölcsességet ad és nyugalmat. Ma már nem kapkodunk a munkáért. A szép feladatok úgyis megvárnak, bar jellemzően a megrendelők mindent az utolsó percre hagynak, ami ostorcsapásszerűen a végén a nyomdán, programozón csapódik le. Itt mindenki tanul mindenkitől. A huszonéves főiskolára járó barátunktól az 50-es tapasztalt nyomdászig. Tanul a programozótól a grafikus, az öreg nyomdásztól a fiatal grafikus, a tapasztaltabb grafikustól az operátor. Mindenkinek meg kell tálalnia, miben erős, és ezt a másiknak el kell ismernie. Ez egy kreatív műhely. Ér a másikat kritizálni és viszont, de tartjuk a tiszteletet.

Mennyire köthetők helyhez a megbízásaitok? Nagyjából hány százaléka a munkátoknak készül egriek megbízásából?

Az internettel kinyílt a világ, de gondolom ez közhely. Inkább úgy gondolom, a technikai korlátok hullottak le. Emlékszem, amikor még winchesteren hordtuk a nyomdakész file-okat levilágítani, vagy egy CD-írás 6500 forintba került. Veletek is így kerültünk kapcsolatba, nem? A tapasztalat egyébként tényleg az, hogy nagyon fontos a személyesség, nagyon sok partnerünk több mint 10 éves kapcsolatra nyúlik vissza. Szóval kb. 70-30%-ra saccolom az egri és a Budapest+vidék arányt. Látom, egyre nagyobb teret hódít a szabadúszó oldalakon való munkálkodás, főleg a fiatalok részéről. Itt aztán tényleg csak az számít, mit teszel le az asztalra, nem pedig, hogy ki vagy, honnan jöttél. Csak a szemed, agyad és kezed… Szerintem a KreaNod is szépen erősödik. :)

Egy vidéki stúdiónak/kreatívnak nehezebb fenntartania magát, mint a fővárosi kollégáknak, vagy az internet révén egyenlők az esélyek? Ha nem, mit tanácsolsz a többi vidéki kreatívnak, miként jussanak munkához?

Szerintem mindig megvolt a Budapest-vidék eltolódás. Budapesten jobb és szebb feladatok várnak rád, gondolnánk, de szerintem a munkánk 20% kreativitás 80% robot. Budapesten kereshetsz 3x annyit, de az élet is drágább, főleg ha fiatal vagy. Tapasztalom, hogy aki vidéken van, az Pestre vágyik, aki ott, az vidékre. Aki viszont pl. lejön Egerbe, az nagyon szenved, aztán visszamegy. Kicsi ez a torta, és védjük a magunk és egymás piacait. A fővárosban biztosan nagyobbak a lehetőségek, de azt is tudom, hogy a „válságosdi” itt is, ott is érződik. Részünkről csak a minőséget javaslom, de látom, megél a pocsék is. Sajnos nekünk nagyon bántja a szemünket egy igénytelen csomagolás, vagy zéró tipográfiai tudás nélkül készült bármilyen kiadvány. Hogyan jussanak munkához? 70% szerencse, 20% tehetség, 10% kitartás. Ez volt legalábbis eddig, de remélem az oldalatok megbontja ezt.

A KreaNod logópályázatra beküldött munkák közül a Ti két logótok tetszett legjobban a közösségnek. Mennyi munkátok volt velük?

Őszinte leszek: nem sok. Vagy jön az ihlet, vagy nem. Persze az utómunkálatokkal, a fonttal sokat dolgoztunk, de az először beküldött koncepció viszonylag gyorsan elkészült. Sok időt adtatok rá, így volt idő újragondolni, és nem ragaszkodni az esetleg nektek nem tetsző irányhoz. Nekem a pixeles tetszett, de nektek nem. Nézem az új pályázatokat, ma mar jobban össze kell szednie az embernek magát. Az előbbi kérdésnél mondott százalékos arány felborul.

Mutasd be a stúdió székhelyét! Hogy rendeztétek be a munkaállomást?

A berendezés kb. 10 éves és nagyon stabil, nagyon szeretjük. A kivitelező a mai napig jó partnerünk. A terveket a jó barátom, egy helyi gimnázium tanára – aki grafikus művész is –, és jómagam készítettük. Igazából 4 személyre lett szabva, mint egy kis yacht kajütje, de hárman a legkényelmesebb. Sokat próbáltunk, de a hármas a legjobb. 1 account és 2 „jómunkásember”. Vannak azért hibák is. Pl a kényelmes fogadótér 1 accounttal nem jött be, kicsit nagy az átjáró ház, de lehet a családiasság a titkunk.

Mi volt eddig a legnagyobb horderejű megbízásotok?

Régen nagyon bosszantott, ha valami nincs a fejemben, nem tudom hol tart egy munka állapota, ma már ezt is kiengedhetem a fejemből, csak a fontosak számítanak. Nem is a nagyság, inkább az extrémitás maradt meg. 2000 környékén belevágtunk egy gyógyszerészeti kompendiumba, 1 évig dolgoztunk rajta, sose lett vége… Mi még létezünk, a megbízó cég már nem. Talán túl nagy falat volt. Komplett grafikai irányító rendszer a Samsung dolgozói napjára, vagy egész nap -5 fokban habbetűket ragasztottunk emlékkosárból 10 méter magasban műanyag táblára. Azt hittem, sose marad fent. A mai napig megmaradt. Az első komplett busz fullba ragasztása, tervezése, stb. Amikor még úttörőnek számított egy ilyen munka. Belső vállalati intranetes oldal tervezése, sima html, ma már csak mosolygunk rajta. Vagy amikor első digitális nyomdagépünk mellett 3 napig felváltva váltottuk egymást, hogy egy 250 példányos keménytáblás könyv elkészüljön. Esetleg amikor egy óriásplakát pályázaton 3 munkánk is bekerült a döntősök közé es óriásban láthattuk kiállítva. Többször nyertünk pályázaton, és nem aludtunk napokig... Vagy mi a nagy horderő? Ha egy munkád több százezer példányban lesz kinyomtatva? Ilyen is volt.

Hogy határozzátok meg az áraitokat? Gyakran előfordul, hogy a megbízók az ár hallatán visszakoznak?

Sajnos ebben nagyon nem állunk jól. Talán túl tisztességes árakon dolgozunk. Meglevő partnereink megbíznak bennünk, garancia vagyunk, hogy visszajöhetnek hozzánk 1 év múlva is. Digitális nyomtatási árainkat pl. 10 éve nem módosítottuk. Hiába a kamarai árlista, mi sajnos nem tudjuk azt érvényesíteni. (Az maga lenne az álom.) Ha ma bemegyünk egy autószervizbe, ki van írva nagy betűkkel 5-8 ezer Ft/óra. Nem alkudozunk, elfogadjuk. Megjegyzem, ez nem szakszerviz ára… Nekünk is követni kellene az árakat (szakszerviz). Mi lenne, ha azt mondaná a szaki: Bocs, de nincs pénzem megvenni a szoftvert az új autódhoz? (Nincs szoftverem megnyitni a file-odat.) Pedig ez van. Idén mi is felülvizsgáljuk az árainkat. Nem leszünk a legolcsóbbak, de tisztességes munkáért tisztességes ár a cél!

Ehhez kapcsolódóan még... Munkátok során rengeteg megbízóval volt már dolgotok. Szerintetek mik a legjellemzőbb tévhitek itthon a designer/grafikus szakmákkal kapcsolatban részükről?

Talán ti is írtátok már a blogban, hogy itthon mindenki ért mindenhez. „A fiam olyan weboldalt csinál, hogy ihaj…” Elfelejtjük, hogy ez is egy szakma. Talán több. Kell hozza érzék, technikai tudás, türelem. Egy szórólapért, könyvért adunk pénzt, mert az kézzel fogható, de a tervezésért nem akarunk. Ha beleülünk egy Mercedesbe, azt csak a munkások hipp-hopp összerakják? Hány mérnöki munkaóra van egy-egy konstrukció mögött? Talán érdemes ezt átgondolni. A kőműves munkaeszköze a kalapács, a kőműveskanál, a habarcs, a betonkeverő, stb. Talán 3-4 évig is kitart. Nekünk a szoftver… Évente kellene cserélnünk… Ezért kell fizetnünk?