Blog

A jelenség definícióját a crowdsourcing királyaként (sic!) aposztrofált Jeff Howe hintette el először, és egyben ő kezdett el a téma szakértőjeként működni, az általa írt könyv emiatt is alap. Központi gondolata a crowdsourcinggal kapcsolatban, hogy annak ellenére, hogy a megbízók nyílt pályázatokat írnak ki – amelyek elvben bárki számára elérhetők –, általában a témában kompetens emberek lesznek az érdeklődők közt jelentős túlsúlyban, akik hasznos megoldásokkal fognak előállni. Ez persze, csak koordinált körülmények között igaz, mert a csapongás, a szabályozatlanság nem csak eredményt hozhat, hanem káoszt is, de a különböző crowdsourcing „módszerek” pont ennek az emberek által generált kreatív folyamnak a hasznos mederbe terelését próbálják elérni.

Divatosnak számított ez a kifejezés az elmúlt pár évben, de sokatoknak lehet teljesen újdonság a kifejezés. Pedig biztosak vagyunk benne, hogy már Ti is használtatok crowdsourcing révén (is) létrejött alkalmazást, weboldalt, valamilyen tartalmat. Wikipedia, Facebook, Youtube ismerős? A Facebook ráadásul a fordításokhoz mindig helyieket kért fel, mondván így lesz autentikus, az már más kérdés, hogy az ellenőrző mechanizmusuk nem mindig működik jól. Ezt később szintén a közösségre bízták. A lokális csoportokban való bizodalmat egész véletlenül mi is osztjuk. :) Hasonló cipőben jár a még mindig kevésbé elterjedt Google+ is, amelynek fejlesztői nemcsak a direkt nekik szánt visszajelzéseket monitorozzák, hanem a „véleményvezérek” kommentjeit is követik, és a hasznosabb információkat felhasználják, és azonnal beépítik a rendszerbe. Az eljárást már sok mindenre használták az orvostudománytól elkezdve az újságíráson át a kincskeresésig. :) Az érdekesebb próbálkozásokról külön bejegyzés szól, ezzel csak azt akartuk megmutatni, hogy az átgondolt alkalmazás sokszor hasznosnak bizonyult már.

Alapvetően két alfaját különböztethetjük meg a crowdsourcingnak. Van, ahol a közösség egy cél érdekében együttműködve, egymás ötleteit kiegészítve dolgozik, és egy tökéletesített eredmény születik, míg vannak a versengésszerű események, ahol mindenki a maga sikeréért hajt, a szervezők pedig a legjobb megoldást használják majd fel a beérkezett munkák közül. (Mi ez utóbbit alkalmazzuk, de néhány társadalmi ügyben együttműködés is lehet később.)

A pályázat célközönsége alapján beszélhetünk szinte teljesen nyílt kiírásról, amikor bizonyos szakmai elvárások ellenére széles kört próbálnak bevonni az alkotófolyamatba, míg vannak a célzottabb eljárások (amelyeket erre specializálódott oldalak is bonyolítanak), ahol koncentrált módon, bizonyos kritériumok alapján válogatott közösséget próbálnak elérni a kiírók. A két módszer közti választást a célkitűzések döntik el. Az utóbbi keretein belül tudták sokan üzleti érdekeiknek megfelelően felhasználni a közösség tudását, mivel ilyen esetekben ugyanazon szakemberek munkáiból lehet meríteni, mint akiket más cégeknél alkalmazottként vagy netán szabadúszóként foglalkoztatnának, így a szakmaiság nem szenved csorbát. Ehhez persze több feltételnek is teljesülnie kell, ami a közegen és a megbízón egyaránt múlik. (szabályozás, pénz, törődés, profizmus...)

Nemzetközi viszonylatban már régóta népszerű és elterjedt a crowdsourcing alkalmazása. Az IBM 2006-ban több mint 37.000 ötletet gyűjtött vásárlóitól* és alkalmazottaitól azzal kapcsolatban, hogy milyen területen van szüksége innovációra a cégnek. A Pepsi 2007-ben a fogyasztóira bízta 10.000 dollár ellenérték fejében egy üdítős dobozuk kinézetének megtervezését, és a győztes 500.000 terméken jelent meg. Egy másik ismert márka, az Unilever pár éve a 16 éve fennálló együttműködését bontotta fel reklámügynökségével, hogy egy crowdsourcing portál közösségéhez forduljon TV reklámjai kidolgozásának érdekében. Azt a jelenséget pedig, ha egy cég az USA-ban a Super Bowl szüneteiben futó reklámjait is közösségi tervezésre bocsájtja, már korántsem nevezhetjük kezdetleges kísérletezgetésnek. Így tett több ízben a Doritos (idén is) és a Chevrolet is 2012-ben. Egyes cégek olyan szinten hisznek a közösségek kreatív erejében, hogy külön ezzel a céllal saját portálokat hozták létre, hogy ott gyűjtsék az ötleteket, amelyeket később felhasználhatnak. (Starbucks, Dell, LEGO) Dobálózhatunk még itt olyan nevekkel, mint a Red Bull, L'Oreal, WWF, BMW, L'evis és Vodafone, és sort még folytathatnánk is, de az nagyon hosszú lenne.

Magyarországon még kevésbé bevett szokás a crowdsourcing alkalmazása, és az ilyen próbálkozásoknak sokszor a valós céljai sem világosak: elsősorban PR szempontok vezérlik-e a megrendelőket, vagy tényleg minőségi marketingeszközök kézhezvételére vágynak. A T-Mobile például 2009 tavaszán hirdetett széles körben 1,2 millió forint összdíjazású pályázatot, aminek keretein belül a résztvevők fiktív TV reklámokat forgattak a márkának, amiket feltöltöttek az erre létrehozott Youtube csatornára. A 335 megfelelőnek találtatott filmet több, mint 800 ezer alkalommal látták, köszönhetően annak is, hogy közönségdíjat is hirdettek. A Nordsee étteremlánc hazai képviselete szlogenírásra kérte fel az érdeklődőket és ugyanígy járt el a Katona József Színház is egy új logó tervezése érdekében. Egy éve magyarok álmodhatták meg Jenson Button és Lewis Hamilton ruháját a hungaroringi versenyre a McLaren és a Boss közös akciója révén, a Telenor pedig mobil applikációk tervezésére írt ki nyílt pályázatot, amelynek győzteseit a közönség választotta ki. Bár már használta a crowdsourcingot a MOL, a Sziget a Tschibo, a Spar, de még a BKV is, a pályázatok horderejében mégis jelentősen el vagyunk egyelőre maradva, azonban a fejlődéshez reméljük mi is hozzá tudunk majd járulni.